Interjú Rúzsa Magdival: Büdös rossz gyerek voltam

• 2008-01-06 13:47:34

• macsebb (hozzászólások: 5) Hozzászólás RSS Címkék: magdi, rúzsa

Ez a beszélgetés Magdival valamikor nyáron este készült Tusványoson, és mivel csupán egyszer lett bejátszva a rádióba, arra gondoltam, hogy fogom magam és megírom ide a virtualizmusba, hadd ne vesszen kárba. Hangulatkép gyanánt csak annyit mondanék, hogy sajtótájékoztató után voltunk, 9 fele járt az idő. A koncert előtti hangulatban mindenki rohangászott. A nap meg lemenőben volt, és mindenhol fenyőfák vettek körül, zöld volt a fű, mi meg egy kopott sátorba helyezett asztal mellett ülve kezdtünk el cseverészni:

 Szervusz Magdi.

 Szia…

 Nem most jársz Székelyföldön először ugye?

 Annak idején, mikor utoljára itt voltam akkor még a Hargitán hógolyóztunk áprilisban… Meleg volt… nagyon nagy élmény volt.

 Emberileg mennyire változtattak meg az elmúlt időszak eseményei?

 Úgy érzem, hogy nem sok mindenben változtam, amiben viszont változtam, abban kellett is. Sokkal jobban odafigyelek a dolgokra. Bizalmatlanabb vagyok, de sajnos bizalmatlanabbnak kell lennem, mert nyilván nem mindenki akar jót nekem. Azon kívül, megerősödtem, megkomolyodtam, rendesen megedződtem ez az időszak alatt. Néha talán kicsit férfiasnak is érzem magam, mert annyira megyek, csinálom, tudom, hogy mit akarok, de ugyanakkor én örülök ennek.

 Mennyire fáradsz ki lelkileg ettől az életviteltől, ettől a közegtől ami körbe vesz, mert a médiában azért nehéz meglenni. Folyton villognak a vakuk, folton ott vagy a középpontban…

 Nézd… az, hogy koncertekre kell mennem, én annak örülök. Nyilván fárasztó egy idő után, de azért mindig próbálom ahhoz mérni magam, hogy mielőtt nem nyertem meg ezt a versenyt, az előtt nekem sokkal - sokkal nehezebb volt. Én most úgy érzem, hogy ez így jó. Persze, hogy fáradt vagyok néha nem lelkileg, inkább agyilag strapálnak le ezek a dolgok, mert lelkileg……lelkileg én erősnek érzem magam abszolút. Én lélekben mindig a szép dolgokat tartom meg, a rosszat oda be se engedem. Igen, néha fárasztó, de minden munka fárasztó. Ezzel jár, ezt választottam és ezt én így csinálom.

 Mennyire volt kreált a stílusod, mennyire volt benne a személyiséged?

 Engem nem is akartak átformálni, egyáltalán nem lett rám erőltetve semmi. Igazából engedték, hogy azt csináljam amit akarok, de ahhoz hozzá tenném, hogy az első lemezemre két hónap volt, hogy elkészüljön. Két hónap, ami nagyon kevés idő. Ezt nem lett volna szabad, úgyhogy a következő lemeznél már sokkal jobban oda fogok figyelni, mert én azt gondolom, hogy erre sokkal több idő kell. Szabadon hagytak egyébként, most is megyek a saját fejem után, ahogy én szeretném. Hálistennek vannak mellettem olyan emberek, akik segítenek abban, hogy az jól működjön, amit csinálok.

 Az Eurovíziós dalfesztivál mit adott? Miben adott többet…

 Többet adott abban, hogy egy országot képviseltem, több százmillió ember nézte végig ezt az egy adást. Az a három perc egész Európában az enyém volt, és ez nagyon nagy érzés. Nagyon hálás vagyok ezért a mai napig Istennek, hogy én ott lehettem.

 De nem sikerült dobogósként végezned. Végül is ez nem volt kudarc?

 Egyáltalán nem volt kudarc, mert elhoztam egy szerzői díjat, ami egy szakmai díj. Ezt a  szerzők szavazták meg nekem. Az ez évi Eurovíziós dalfesztivál legjobb dalának járó díjat én elhoztam. Úgyhogy egy első helyet is elhoztam. Hogy kilencedik lettem, azt azért nem élem meg kudarcnak, mert ez egy blues, ami nem igazán szokványos egy ilyen dalversenyen. Másodsorban azért, mert láthattuk, hogy a volt orosz tagállamok folyamatosan összeszavaztak, tehát a szláv népek állandóan egymásra szavaztak. Ilyen szinten egy kicsi országnak esélye sem volt. Ehhez képest én kilencedik lettem, ennek nagyon-nagyon örülök.

 Milyen érzelmeket váltott ki belőled az, amikor megtudtad, hogy Kolozsvár egyetlen magyar nyelvű kereskedelmi rádiója a Paprika rádió melletted kampányol?

 Nagyon jó lesett az, mert tudod, az egy dolog, hogy ott vajdaságban fölhívják az emberek figyelmét, hogy szavazzanak, és figyeljünk oda a Magdira, de az, hogy Erdélyben…. Sőt azt is hallottam, hogy Szlovákiában. Bár az utóbbiban nem vagyok biztos, de az erdélyi promóciót én magam hallottam. Ez jó, hogy így összefogunk amikor szükség van  rá.

 Jelent e valamit az, hogy a magyarországi Megasztárt, nem egy magyarországi versenyző nyerte?

 Én azért örültem ennek, mert az elején nagyon féltem attól, hogy vajdasági gyerekként hogy lesz ez. Amikor azt láttam, hogy az emberek nyitottak, nem burkolóznak be, hanem azt mondják, hogy ez a valaki szintén a miénk, és adjunk neki lehetőséget. Nekem azért volt nagyon nagydolog. Tulajdonképpen nem egy ország, hanem négy ország, illetve legyen három ország, akik nagyon szorítottak értem. Az is nagyon jó dolog volt, hogy az én falumban, a vajdaságban a többség észre vette, hogy Magyarország mennyire fölemel, mennyire odafigyel rám, mennyire befogad. Ezek után az ő nézetük is egy nagyon picit változott.

 Mit jelent ez a szülőfalud, Kishegyes számára?

 A szülőfalum nagyon büszke rám nyilván. Többen látogatják nyaranta. Sok esetben előnyük van azoknak az embereknek, akik megemlítik Kishegyes nevét. Ugyanakkor több támogatást kapnak. Alkalom adtán, például karácsonykor, adtam egy jótékonysági koncertet, a befolyó összeget a vajdasági magyar diákokra fordítottam. Van vajdaságon egy Kosztolányi Dezső diákalapítvány, amely ösztöndíjakat ad olyan gyerekeknek, akik okosak, viszont anyagilag nem állnak olyan jól, hogy a középiskolában legyen neki zsebpénzük, sőt nem is zsebpénz, hanem egyáltalán oda tudjon jutni, az úti költség meglegyen. Én ezt a befolyó összeget ennek az alapítványnak adtam, hogy osszák szét ezeknek a gyerekeknek, mert valamikor én is ezen gyerekek közé tartoztam.

 Gondoltál arra, hogy ha nem is most, de a későbbiekben valamilyen szerepet felvállalj a határon túli magyarság érdekében?

 Igen, abszolút. Azon gondolkodom, hogy szeretnék létrehozni egy alapítványt. Határon túli tehetséges gyerekket szeretnék megsegíteni. Nyilván ez egy bonyolult folyamat, de nagyon szeretném. Azt hiszem én többet nem nagyon tehetek, csak annyit, hogy segítek, és ha látom, hogy valakinek még van kiút, akkor meg fogom a kezét és próbálok neki valahogy irányt mutatni.

 Magyarország mennyire vált az otthonoddá?

 Én igazából az otthonomnak érzem. Viszont hozzá tenném, hogy amint átlépem a határt,
Vajdaságban még a levegő illata is más. Nyilván sokkal jobban húz oda a szívem, hiszen ott születtem, ott van mindenem. A barátaim, a gyökereim. Nekem mindenem ott van.
Ugyanakkor én megszoktam Magyarországon, tehát nincs vele semmi gondom.
Tudod mi a különös nekem? Például, ha haza megyek, akkor sorra tudom az összes falu nevét, tudom, hogy mi után mi következik, és tudom, hogy melyik város hol van. Ezt Magyarországon nem tudom.

 Gondolkoztál azon, hogy a te életviteled mennyire befolyásol másokat?

 Annak örülök, hogy sok esetben kisgyerekek azt mondják: szeretném, ha olyan szerencsém lenne, mint a Rúzsa Magdinak. Az jó, hogy a gyerekek egy olyan példát látnak, mint ez. Én is ugyanott voltam, ugyanott éltem, ugyanabban a nyomorban, és egyszer csak azt mondtam: megpróbálom, hátha összejön. Jó dolog, hogy a gyerekekben végre fölébredt az, hogy igen, merek álmodni. Éppen most találkoztam egy kedves ismerőssel, aki kishegyesi, és itt van most Csíkszeredában. Ő mondta, hogy volt osztálytalálkozójuk, és elővették a kis papírokat, amire gyerekként fölírták, hogy ki mi szeretne lenni. Nagyon-nagyon reálisak az emberek. Már kicsi gyerekekként is leírták, hogy én esztergályos szeretnék leni, bolti eladó. Bele gondoltam, milyen nagyon szomorú az, hogy egy ötödikes kisgyerek nem mer álmodni, mert tudja, hogy nem szabad, mert ő nem is álmodozhat. Ez olyan szomorú… Ez az a dolog, ami fölháborít, és ez az a dolog, amit nem szabad megengedni! Igenis álmodni kell a kisgyerekeknek. De nem szomorú? Gondolj bele! Nem mer álmodni a kisgyerek. Azt érzem viszont, hogy az én példám jó hatással van. Odajött hozzám egy gyerek, és azt mondta: Rúzsa Magdi, képzeld én színésznő leszek. Azt mondtam: adja Isten! Legyél az!

 
Gondolom ez is nagyon nagy sikerélményed…

 Nagyon nagydolog, mert valamilyen szinten bennem van az, hogy valamit csak adtam mindenkinek, ha csak a reményt az is nagydolog. Sőt az a vicces, hogy egy kicsit önző érzés, mert úgy érzem, hogy végre adhattam valamit.

 Milyen voltál gyerekkorodban?

 Hááát én büdös rossz gyerek voltam. Én fára másztam... Éppen ezen gondolkodtam. Valamelyik nap jutott eszembe ez az élmény, hogy mi a Bella barátnőmmel meg az Öcsivel szalmában építettünk várat. Képzeld el azokat a bálákat, olyan 4-500 bála egymásra építve, és mi ott ugráltunk rajtuk. Nem értettem, hogy a Piroska néni miért volt olyan ideges, amikor látta, hogy a szalmákon ugráltunk. De hát képzeld, hogyha azok a bálák ránk fordulnak… Mi tényleg igyekeztünk a szülők idegeit maximálisan kikészíteni.
Megőrjítettük őket. Állandóan csupa kosz voltam. Volt egy kisgatyám, meg egy kis satyekom, és én abban játszottam reggel kilenctől este tizenegyig. Este belevágott anya a kádba, jól átsikált, aztán indult a reggel ugyanúgy. Egészséges gyerekek voltunk mi, gyümölcsöt ettünk egész nap, ringlótól kezdve szilván keresztül… Folyton tele volt a hasunk. Egyik szomszédtól mentünk a másikig. Ahová megérkeztünk délben, ott kaptunk ebédet. Tényleg az utca nevelt bennünket. Mindenki a kisfaluban, abban az utcában nevelte a másik gyerekét is egy kicsit...

 
Lassan kezdődnie kéne a koncertnek, úgyhogy engedlek.Sok szépet neked. Köszönöm a beszélgetést és érezd jól magad Székelyföldön.

Én is köszönöm…